Szükséges eszközök:
- kémcső
- kémcsőfogó
- Bunsen-égő / vagy vízfürdő
- vegyszerkanál
- mikroszkóp
- tárgylemez
- fedőlemez
- cseppentő
- kés
- tálca
Szükséges anyagok:
- beáztatott kukoricaszemek
- burgonya
- Lugol-oldat
- víz
- (kukoricakeményítő)
- (burgonyakeményítő)
Kísérlet elvégzése:
1. 0,2 g keményítőt 10 ml vízzel kémcsőben forró vízfürdőbe mártva öt percig melegítéssel oldjunk fel. Az oldathoz lehűlés után adjunk 1 csepp Lugol-oldatot, ezt követően az oldatot melegítsük fel újból.
2. Az előzetesen beáztatott kukoricaszemeket késsel vágjuk félbe. A burgonyából készítsünk 2x1 cm hasábot. A kés segítségével kaparjuk meg a kukoricaszem belsejét/burgonyát és a kaparékot kenjük a tárgylemezre. Cseppentsünk 1-2 csepp vizet a kaparékra, fedjük le tárgylemezre és vizsgáljuk meg a mikroszkóp alatt.
Tapasztalat:
A keményítő nem oldódik hideg vízben, forró vízzel kolloid oldat készíthető belőle. A jód hozzáadása után a szobahőmérsékletű oldat mélykék színű. A kék szín eltűnik, ha az oldatot felmelegítjük.
A keményítő amilózhélixének belsejébe pontosan befér a jódmolekula. A kialakuló gyenge van der Waals vonzás rögzíti a jódmolekulákat, és ez hatással van az elektronszerkezetre és az elnyelt fény hullámhosszára, tehát arra a színre amit mi látunk, ezért kék színreakciót kapunk. A jód melegítés hatására kidiffundál a hélixből, ezért a kék szín eltűnik.
A keményítőport mikroszkóp alatt, legalább 20-szoros nagyítással, glicerin és víz 1:1 arányú keverékével megcseppentve vizsgáljuk. A keményítőszemcsék alakját és méretét vizsgáljuk. A burgonyakeményítő szemcse 40-150 mikrométer, tojásdad és körte alakú, lerakódási központja excentrikusan helyezkedik el; a kerekded szemcséké centrálisan, vagy enyhén excentrikusan helyezkedik el. A kukoricakeményítő szemcse 10-30 mikrométer részben sokszögletű, másrészt gömbölyű vagy kerekded. A lerakódási központban jól látható mélyedés, vagy 2-5 sugarú hasíték tűnik elő; koncentrikus rétegezettség nem figyelhető meg.
Eszközök: feladatlap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése